A pécsi KONOK zenekar 2022 őszén jelentette meg első EP-jét, mellyel amolyan mérföldkőként lezárta az elmúlt 20 évet. Az Építs hegyet című kislemez dalai több ráncfelvarráson is átestek az évek során, azonban hűen tükrözik, hol tart jelenleg a zenekar. A KONOK-kal első videóklipjük forgatása előtt ültünk le beszélgetni zenei inspirációikról, az EP-ről és jövőbeli terveikről.

Hogyan találkoztatok, és mióta játszotok együtt?

Illés Gábor (basszusgitár): Gáborral egyidősek vagyunk, körülbelül 20 évvel ezelőtt találkoztunk a középiskolában, és örömzenélés céljából alapítottunk egy együttest. Ezzel szemben Bence valamivel fiatalabb nálunk, ebből kifolyólag pedig van egy kisebb generációs váltás zenekaron belül. Anno közös fellépések révén viszont már ismertük egymást, és végül az előző dobosunk, Figura Dávid helyére érkezett Bence. Saját dalaink pedig már 15-20 éve is voltak, azonban az elmúlt 2-3 évben éreztük azt, hogy fel kéne éleszteni ezt a projektet.

Tillman Gábor (gitár): Úgy gondoltuk, hogy ilyen sok idő elteltével legyen lenyomata annak, hogy létezik a zenekar, így kiadtuk az EP-t, ezzel együtt pedig lezártunk egy korszakot, és újat nyitottunk a KONOK életében.

Németh Bence (dob): Korábban én is megfordultam különböző zenekarokban, és az örömzenélés mindig is közel állt a szívemhez, és mivel ismertem a srácokat korábbról, azonnal igent mondtam, amikor idén januárban felkértek, hogy töltsem be a dobos posztot.

Milyen előadók voltak hatással a zenétekre?

T. G.: Rögtön a Foo Fighters az első zenekar, ami beugrik, mivel régebben feldolgozásokat is játszottunk tőlük, és a belőlük áradó őszinteség is egy meghatározó tényező, amivel könnyedén azonosulunk zenekarként.

I. G.: Mivel folyamatosan változik az ízlésünk, ahogy telik az idő, más inspirációk vezérelnek minket alkotás közben. Az EP-n is megszólalnak olyan keményebb témák, amiket távol akartunk tartani ettől a zenekartól, de akaratlanul is beszivárogtak metálos elemek a zenébe.

N. B.: Bár az EP-n még nem én dobolok, a magam részéről zenei mindenevő vagyok, és attól, hogy egy meghatározott műfajban mozgó együttesben játszom, az nem zárja ki azt, hogy egy teljesen idegen stílusú dobtéma megihlessen. Úgy gondolom, hogy egy metál számba akár egy drum and bass alapot is becsempészhetünk egy kis csavarral, és ugyanez igaz fordítva is: egy lágyabb dalba belevihető egy kis darab metál, amitől különlegesebbé válhat a végeredmény. Tehát részemről az inspiráció bármilyen műfajból, előadótól és hangszertől érkezhet.

Mit reméltek, mi az, amit a hallgatók úgymond magukkal vihetnek az EP-ből?

I. G.: A KONOK-nak jelenleg nincsen állandó énekese, így az EP elsődleges célja nem is az, hogy valamilyen üzenetet adjunk át a hallgatóknak, hanem szeretnénk felkelteni egy olyan énekes figyelmét, aki érdemesnek tart minket a közös munkára. Ez azért is fontos, mert gyakorlatilag készen állunk a nagylemez felvételére, amivel kapcsolatban már elindultak a kezdeti tárgyalások a Ligeti Gyurival, aki az EP-t producerelte.

N. B.: Ha mindenképp az üzenetátadásra koncentrálunk, úgy gondolom, akkor is átmegy valamiféle mondanivaló, ha nem ez volt a cél, ahogy nálunk sem volt egy kimondott üzenet. A zene esetében az üzenetátadás a stíluson és a hangzáson keresztül is történhet, illetve ezekkel lehet szöveg nélkül is kísérletezni, mondani valamit. Amennyiben van dalszöveg, úgy pedig nyilván könnyebb egy konkrét üzenetet is átadni.

T. G.: Korábban voltak angol nyelvű dalszövegeink, de az EP-re már minden szöveget magyarul írtam, illetve a zenekart is magyarra kereszteltük át. Az, hogy mit visz magával a hallgató, szubjektív dolog, sok minden történik a dalokban, nem lehet tudni, hogy kinél mi ragad be.

Tehát nem épül egy konkrét koncepció köré az EP?

I. G.: Nem tudott aköré épülni, mert túl hosszú időszakot felölelő intervallumból szelektáltuk a dalokat, így az EP inkább egy válogatásnak mondható.

T. G.: Közelebbről nézve Hárich Gábor éneke köti össze szorosan a dalokat, mivel ő találta ki az énektémákat, és neki van egy jellegzetes világa, ami végigkíséri az EP-t. A zene egy kicsit mindig más, de az ő jelenléte mindenütt meghatározó. Ezenkívül én írtam a szövegeket, és nekem is van egyfajta stílusom, ami szintén összekapcsolja a dalokat.

Említettétek korábban Ligeti Gyuri nevét, ő volt az EP producere. Milyen mértékben befolyásolta a dalok alakulását a stúdióban?

T. G.: Gyuri nagyon jó fej volt, nem nyúlt semmihez, amire azt mondtuk, hogy készen van, csak néhány helyen tett javaslatokat a módosításra. Évekkel ezelőtt készültek azok a dalok, amik felkerültek az EP-re, számos kézen átmentek korábban, viszont Gyurinál egy helyre kerültek, és az ő feladata az volt, hogy rendet tegyen ebben a káoszban. A dalszerkezetekbe sehol sem szólt bele, de sok konstruktív javaslatot tett, és a hangképen, a dalok keverésén sokat javított.

I. G.: Gyakorlatilag egy félkész anyagot vittünk Gyurinak, így nem klasszikus produceri munkát végzett, hanem főleg a végén fésülgette össze a dalokat.

T. G.: Vele kapcsolatban még meg kell említenünk, hogy nagyon élvezetes volt a közös munka, és neki köszönhetjük, hogy létezik az EP. Más ember biztosan azt mondta volna, hogy vigyük máshova az anyagot, viszont ő annyira hitt a dalokban és azok létjogosultságában, hogy szívesen látta el a produceri feladatokat. Ez pedig nekünk is egy óriási elismerés és pozitív visszaigazolás volt egy zeneipari szakembertől.

Miért döntöttetek úgy, hogy a Mielőtt című dalhoz forgattok klipet?

T. G.: Mindenkinek ez a dal akadt be elsőre, és Gyuri is ezt javasolta klipes dalnak.

I. G.: Amikor először elkezdtünk dolgozni a dalon, már akkor a „Flow” munkacímet kapta, mivel elejétől a végéig egyben volt, és úgy éreztük, hogy másnak a fülébe is könnyen belemászhat, plusz a mi szívünkhöz is közel áll. Arról nem is beszélve, hogy mindig megkapjuk másoktól, hogy kizárólag a magunk kedvére írjuk a dalokat, de nem árt néha, ha másoknak is tetszenek azok. Ráadásul szakmai berkekből is azt a visszajelzést kaptuk több helyről, hogy jó a dal, és a rádióba is beküldhetnénk.

A dalszövegekre visszatérve, a nagylemezen is folytatjátok a magyar nyelven történő írást?

I. G.: Maradunk a magyar nyelvnél, bár sokkal nehezebb az anyanyelvünkön maradandót alkotni, mint angolul.

N. B.: Ha akár a populárisabb rockzenében megnézünk közelebbről néhány dalszöveget, sok olyat találhatunk, amiket ha lefordítunk magyarra, nem szólnak semmiről, csak jól hangzanak angolul megírva. Ez az irányvonal nem opció a zenekar számára.

Zárásként: milyen lenne az álomturnétok?

T. G.: Az lenne az álom, ha egyáltalán lenne. (nevet)

N. B.: Én megengedem magamnak azt a luxust, hogy álmodjak, és egy 80-as évek stílusú USA parttól-partig tartó buszos turnéra mennék.

I. G.: Én egy kicsit reálisabb álmokat tűznék ki a zenekar elé: örülnénk, ha ezt az országot egyik sarkától a másikig végig tudnánk járni, és megismertethetnénk a zenénket minél több emberrel. Tekintve, hogy megjártuk a legkisebb pécsi klubokat, ahol a koncertek végén odajöttek az emberek, hogy tetszett nekik, amit játszottunk és megkérdezik, hogy hol lépünk fel legközelebb, az önmagában egy álom. Másrészt, ha azt nézzük, hogy Dunakeszin vagyunk egy klipforgatás 0. percében, és ezt az egészet a pécsi Olympia komplexum koszos próbaterméből indítottuk útjára, akkor ez is álomszerű.

N. B.: Végül itt jön képbe az is, hogy miért KONOK a zenekar neve: azért, amiket Illés elmondott, mert történjen bármi, még hosszú évek elteltével is létezik a zenekar, és halad előre.