A norvég indie pop utóbbi évtizedének egyik legékesebb gyémántja a Highasakite. A különböző műfajok stílusjegyeit saját zenéjébe ügyesen becsempésző és elsatírozó zenekar sokszor absztrakt dalszövegekkel megfűszerezett, Silent Treatment című második lemezével hívta fel magára a figyelmet.
A norvég Highasakite neve valószínűleg nem sokaknak cseng ismerősen, azonban mindenképpen megér egy hallgatást a 2010-ben alakult formáció. A zenekart Ingrid Helene Håvik énekesnő és Trond Bersu dobos alapították meg. Első lemezük All That Floats Will Rain címmel jelent meg 2012-ben, a dalcsokrot Thomas Dahl producer és Øystein Skar szintis segítségével rakták össze. Az együttes később kiegészült Marte Eberson szintissel, valamint Kristoffer Lo gitáros multiinstrumentalistával. (A Highasakite utólag csatlakozott 3 tagja 2017-ben ki is lépett a csapatból.)
A banda számára második lemezük, a Silent Treatment hozta meg a sikert Norvégiában, ahol az album megjelenésekor első helyen nyitott a lemezlistákon. Ezt követően az ötös fogat intenzív turnézásba kezdett hazájában, Európa-szerte pedig az izlandi Of Monsters and Men társaságában koncerteztek.
A Highasakite a Silent Treatmenten szokatlanra vette a figurát, a lemez nyitódalával, a Lover, Where Do You Live?-vel, amit párhuzamba állíthatunk a korong másik dalának, a Hiroshimának az egyik sorával:
Heaven is just like earth only upside down
Hisz a nyitószerzeménnyel mintha feje tetejére állították volna a dallistát, hiszen a lassú tempójú, szerelmi témát boncolgató dalt leginkább egy album zárásának képzelnénk el. Azonban pont ettől olyan hatásos a folytatás, melyben két, könnyebben befogadható, popsláger színesíti a lemezt, a Since Last Wednesday és a Leaving No Traces. Utóbbi csilingelős, légies zongoradallamával és ennek a felemelő dallamvezetésnek ellentmondó fajsúlyos szöveggel erős érzelmeket, élményeket tár elénk.
A Hiroshima című dalban Håvik éneke nyers és erőt sugárzó, ugyanakkor helyenként légiesen könnyű és tökéletesen egybeforr a hangszerekkel, akárcsak az akusztikus hangszerelésű My Only Crime-ban. A monumentális hangzás a teljes lemezt végigkíséri, azonban az I, the Hand Grenade-ben ez különösen kiéleződik, az önmarcangoló dalszövegnek, valamint a zongora- és szintibetéteknek köszönhetően.
A könnyed hangulatú, bizarr dalszöveggel megáldott Darth Vader színes, még hárfával megspékelt pillanatokat is felvillant. A lemez egyik csúcspontja az Iran című szerzemény, amelyben Trond Bersu és Kristoffer Lo kreált ritmusa lüktet és arcba vág, míg Ingrid hangja táncot lejt a repetitív szövegre a magas tartományokban. Ezután hirtelen mélyrepülünk a The Man on the Ferry közben, amely minimál stílusával, mindössze néhány hanggal keríti hatalmába a hallgatót. A korongot záró Science & Blood Tests mesébe illő magasai gyönyörűen zárják be azt a keretet a korongon, amit a Lover, Where Do Live? nyitott meg.
A szinti és a dob vezérelte zene (ami néhol kiegészül olyan pop zenében nem szokványos hangszerekkel, mint például acéldob vagy citera), a gyakran absztrakt szövegek, a dalokban megbújó melankólia, illetve Ingrid Helene Håvik, ha kell energikus vagy épp mélybe taszító éneke - ami önmagában is felér egy hangszerrel - teszi olyan feledhetetlenné a zenekart.
Megjelenés: 2014. február 10.
Kiadó: Propeller Recordings
Dallista:
- Lover, Where Do You Live?
- Since Last Wednesday
- Leaving No Traces
- Hiroshima
- My Only Crime
- I, The Hand Grenade
- Darth Vader
- Iran
- The Man On The Ferry
- Science & Blood Tests
