Mi történik, ha egy világszerte sikert sikerre halmozó zenekar úgy dönt, szakít a korábban jól bevált alkotói formulával? A 80-as éveket követően ezt tette a U2, miután első kritikai bukásnak ítélt lemezük után úgy érezték vérfrissítésre van szükségük. Ekkor született meg a legendás Achtung Baby című dalcsokor.

A U2 a The Joshua Tree (1987) kolosszális sikere után nem meglepő módon megrekedt. A csapatra nagy nyomás nehezedett a rájuk aggatott "a világ legnagyobb zenekara" címke miatt. Arról nem is beszélve, hogy az 1988-as Rattle and Hum névre keresztelt lemez/dokumentumfilm mérsékelt fogadtatása csak tovább tetézte a csapat kiábrándultságát saját jövőjével kapcsolatban. A zenekaron belüli feszültséget szintén a kreatív irányváltás gondolata okozta, míg Bono és Edge újfajta hatások, hangzások felé kacsintgattak, addig Adam Clayton basszusgitáros és Larry Mullen dobos a már bevált dalszerzési receptnél akartak maradni. Ezt a zenekaron belül tátongó szakadékot Brian Eno producernek sikerült áthidalni.

Az Achtung Baby szerzeményei hemzsegnek az újfajta elemektől, a zenekar merít többek között az indusztriális és elektronikus zene, illetve az alternatív rock elemeiből. Emellett azonban a csapat saját gyökereinek sem hazudtolta meg, így a lemezzel egyszerre fordítottak nagyot a róluk kialakított képen úgy, hogy közben nem váltak önmaguk paródiájává.

Amellett, hogy az Achtung Baby összességében tereli új irányba a zenekart, olyan mérföldkőnek számító dalokat érdemes kiemelni róla, mint a One, ami a csapat egyik legismertebb szerzeménye. A már feloszlásközeli állapotban lévő együttesnek akkora szüksége volt a dalra, mint egy falat kenyérre. A szerzemény Edge egyik rögtönzött akkordmenetéből született, szövegét Bono írta, ami többféle értelmezésben is olvasható. Egyrészt asszociálhatunk a zenekaron belüli nem túl harmonikus kapcsolatokra, vagy akár Edge akkoriban véget érő házasságára. Továbbá inspirálta a német újraegyesülés, amit testközelből tapasztalt meg a zenekar, tekintve, hogy a lemezfelvételt a berlini Hansa Studiosban kezdték meg 1990-ben.

A másik meghatározó Achtung Baby dal a korongról elsőként megjelentetett kislemez, a The Fly. Ami nem kevés meglepetést okozva prezentálja a zenekart olyan módon, mintha nem is azt a U2-t hallanánk, amelyik korábban a The Joshua Tree vagy épp a The Unforgettable Fire lemezekkel állt elő.

Továbbá a The Fly nemcsak egy dal, hanem egy Bono által kitalált karakter. Az énekes az ő bőrébe bújik, és így az elkényeztetett rocksztár szerepében tetszeleg. Természetesen minden este magára ölti gardróbjának alapdarabjait - bőrdzseki és napszemüveg -, melyekkel felfegyverkezve pedig könnyedén beveszi a színpadot a Zoo TV turnén.

Az Achtung Baby homlokegyenest más energiát közvetít, mint elődei. Az egész lemez légiesen könnyű, atmoszférikus, a hangzása távlatokba nyúlik. A korong segített túllendülni a zenekar grandiózus sikerein, egy új zenei irányvonalat felvéve. Eközben pedig képesek voltak megőrizni státuszukat, és nem váltak önmaguk karikatúrájává.

A zenei kísérletezés nem ért véget az Achtung Baby után sem, olyannyira, hogy a következő, Zooropa című lemez még több elektronikus zenei hatást tudhat a magáénak. Az 1997-es Pop, ahogy az album címéből is látszik, pedig még inkább a 'táncolható zene' kategóriájába esik.

Megjelenés: 1991. november 18.

Kiadó: Island Records

Dallista:

1. Zoo Station
2. Even Better Than the Real Thing
3. One
4. Until the End of the World
5. Who's Gonna Ride Your Wild Horses
6. So Cruel
7. The Fly
8. Mysterious Ways
9. Tryin' To Throw Your Arms Around the World
10. Ultraviolet (Light My Way)
11. Acrobat
12. Love Is Blindness