Bizony, bármennyire is hihetetlen, a brit zenekar Notorious című megkerülhetetlen lemeze ma 35 éve rengette meg a Duran rajongók életét.
A Notorious nagy zenei irányváltás volt a zenekar életében, ugyanis a banda Nile Rogers producer hatására behozott egy nagyon erős funkos vonalat a pop mezsgyéjére. Így a basszusgitár és a rezes hangszerek kiemelt szerephez jutnak az 1986-os korongon. A keletkezéstörténet kapcsán azt sem szabad elfelejteni, hogy a Duran Duran ekkoriban gyakorlatilag trióként üzemelt, mivel a lemez felvételét megelőzően Roger Taylor dobos - akit Steve Ferrone váltott a poszton - a megelőző turnézással teli, hajtós évek következtében kimerültségre hivatkozva kivált.
Mindeközben a zenekar az Andy Taylor gitárossal történő kreatív és személyes ellentéteket is igyekezett feloldani, sikertelenül. A zenészt Warren Cuccurullo váltotta gitáros poszton, aki aztán később a banda állandó tagja lett.
Ahogy a lemez címadó dalával elindul a háromnegyed órás zenei vágta, máris az arcunkba kapjuk azt a funkba oltott, túlfűtött szexualitástól hemzsegő képet, amivel a Notorious előrevetíti azt, ami a teljes albumon várható. A zenekar a folytatásban lecsapja a pörgős indítást az American Science-szel, a lehető legjobb értelemben. John Taylor basszusa vezeti elő a dalt, hogy aztán aköré tekeredjen, csavarodjon Simon Le Bon hangja a szimpla gitárriffel egyetemben.
Az egyik személyes kedvencem, az album második kislemezes dala, a Skin Trade végül nem ostromolta a listákat annak idején, képtelen volt megismételni a Notorious (mint kislemez) sikerét. A dal ennek ellenére úgy nemesedett az idővel, akár a jó bor, mindig fel lehet fedezni benne valami újdonságnak számító zenei apróságot. A szerzeményben a The Borneo Hornsnak köszönhető az egzotikus, fafúvós hangszeres betét, ami nélkül nem lett volna ilyen ízes a végeredmény.
A Skin Trade-et követően jön el a lemez első igazi belassulós momentuma a Matter of Feelinggel, ami a maga majd 6 percével kicsit túlnyújtottra sikerült. A Hold Me aztán visszarángatja a Notorious vérkeringését eredeti állapotába a bólogatós Vertigo (Do the Demolition) című nótával kézen fogva. Utóbbit Nick Rhodes szintije és az együtt éneklős refrén viszi el a hátán.
Az album utolsó harmadát a So Misled nyitja, ami ismét az erős funk hatásokról tesz tanúbizonyságot a teljes hangszerelést tekintve. Majd a harmadik kislemezként megjelent Meet El Presidente következik a sorban, bár számomra ez a lemez meglehetősen jellegtelenre sikerült pontja. A folytatásban érkező Winter Marches On pedig egy lomhább témát szállít, ahogy közeledünk a befejezéshez. A záró Propositionbe végül ismét belesűrítettek mindent, amitől a Notorious olyan eklektikusra, ugyanakkor egységesre sikerült alkotás. Az utolsó dal a nyitószerzeménnyel tökéletes keretbe foglalja a csapat negyedik lemezét.
Bár a Notorious talán nem a legjobb időzítéssel került ki a zenei piacra, hiszen 1986 tájékán mindent vittek a glam metal csapatok, mégis olyan időtlen és a pop történetén nyomot hagyó dalcsokor, ami a zenekart azzá tette, ami miatt még ma is olyan szerethető.
Megjelenés: 1986. november 21.
Kiadó: EMI
Dallista:
1. Notorious
2. American Science
3. Skin Trade
4. A Matter of Feeling
5. Hold Me
6. Vertigo (Do the Demolition)
7. So Misled
8. Meet El Presidente
9. Winter Marches On
10. Proposition
